A nap már éppen le akart menni a Kaleido Színpad mellett. Csak arra várt, hogy az ablakán kibámuló Kalos végre elmondja azt, amit akart Leonnak. Leon egy széken ült és belebámult a könyvébe. Úgy lehetett észrevenni, hogy egyáltalán nem érdekelte amit Kalos szeretett volna elmondani. Inkább csak olvasott tovább. Kalos megfordult és rápillantott Leonra.
- Leon!
Szólt mély brummogós hangján.
- Igen tessék?
Vetette oda Leon kedvetlenül.
- Idefigyelj, nagy hírem van számodra.
- Aha.
Olvasott tovább Leon mintha semmi sem történt volna.
- Szóval…
Folytatta Kalos egyre hangosabb és hangosabb hangon.
- Aha.
Vetette oda a továbbra is a könyvet bámuló Leon.
- Most már aztán elég legyen! Azonnal tedd le azt a könyvet!
Ordított Kalos miközben ráütött öklével az asztalra.
- Jól van, na! Figyelek!
Csukta össze a könyvet Leon.
- Mi az ami olyan fontos?
- Szóval. Lehet, hogy nem fogsz örülni, de Magyarországba, kell utaznod hogy, aláírj néhány papírt az Angyalok Táncával kapcsolatban. Ez még így nem is lenne baj, de van egy kis bökkenő.
- És mi lenne az a bökkenő?
Kérdezte Leon kissé félve a választól. Ekkor kopogtatás hallatszott.
- Gyere be!
Mondta Kalos. Ekkor belépett a szobába egy óriási mosoly kíséretében Sora.
- Jó napot főnök úr!
- Itt a válasz a kérdésedre Leon.
Mondta Kalos Sorára nézve. Leon egy ideig bámult Sorára majd feleszmélt és megszólalt.
- Ezt meg hogy érted mond csak?
Sora értetlenül bámult kifelé a fejéből nem értette mi folyik itt, és hogy ő milyen válasz milyen kérdésre.
- Miért hivatott ide főnök úr?
- Várjunk csak az én kérdésemre még nem feleltél Kalos! Sora miért is bökkenő?
Értetlenkedett Leon kissé zavartan.
- Az a bökkenő hogy Sorával kell menned Franciaországba mivel ő is az Angyalok Táncának a része. Így hát ő is veled megy. Holnap reggel 6-kor indultok. Legyetek a színpad előtt a megbeszélt időre csomaggal együtt. Most pedig mennyetek.
- Mi?
Nyekkent meg Leon de ezután egy szó se akarta elhagyni a száját. Csak tátogott, mint egy hal. Sora is meglepődött egy kicsit de hamar észhez kapott. Ő már hozzászokott a meglepetésekhez.
- Rendben főnök úr!
Hangzott Sora határozott válasza.
- Most pedig induljatok pakolni és aludjátok ki magatokat!
Parancsolt Kalos. Úgy látszott hogy már nagyon szeretett volna egyedül maradni. Viszont Leon még mindig ugyanúgy tátogott mint egy-két perccel ezelőtt. Sora látva Leon lassú felfogását megragadta az ingjét és kiráncigálta a szobából Kalos nagy örömére.
- Végre! Azt hittem már sose mennek el!
Könnyebbült meg Kalos majd benyúlt a fiókjába és kivett egy csokit. Leült a székre feldobta a lábát az asztalra és elégedetten kinyitotta az édességet.
- Ez az élet! Ez az élet!
Motyogta maga elé és beleharapott a csokoládéba. eközben az iroda előtt Sora próbálta észhez téríteni Leont. Először csettintéssel próbálta visszahozni a „kómából” de nem sikerült. Aztán tapsolt néhányat, de ez se jött össze. Nem szerette volna felpofozni mivel annak súlyos következményei lettek volna. Már elég ideges volt, de támadt egy ötlete. Kinyitotta a száját és egy akkorát ordított, hogy az egész színpad beleremegett. Leon végre észhez tért de mielőtt megszólalhatott volna hogy : Jól van nem kell így ordítani! Sora megszólalt.
- Holnap találkozunk! Jó éjt! Szia!
Ezzel elviharzott és otthagyta Leont gondolkodni. Leon még egy ideig nézett utána meglepett arccal de aztán rájött hogy holnap indul és ki kéne magát pihennie főleg azért mert „Sorával indul”  és ezért jobb lesz ha kialudja magát. Lehorgasztotta a fejét és elindult a szobája felé.
Sora amint beért a szobájába ledobta magát az ágyra és gondolkodni kezdett.
- Vajon Magyarország szép hely? Remélem nem fogok annyira Leon agyára menni. Honlap előveszem a legkedvesebb énemet és megpróbálok vele kijönni az út során!
- Te meg min gondolkozol kislány?
Hallatszott az ismerős hang. Sora tudta, hogy ki a hang gazdája. Várjunk, pontosítok. Sora „sajnos” tudta ki a hang gazdája. Bizony. Fantom ugrott elő fene tudja honnan. ( Már mondjuk, sose látszik, hogy honnan bukkan elő.)
- Áh, semmin! Honlap elutazom. Tök jó nem?
- Ha nem baj én is veled tartok!
- De baj! Nem jöhetsz! Most az egyszer nem! Leonnal fogok utazni. Már csak az kéne, hogy bolondnak nézzen. Így is utál! Elég furcsa lenne hogy a repülőn egy láthatatlan kis lénnyel beszélgetek! Leon akkor végképp megutálna.
- De Sora! Olyan unalmas naphosszat idebent kuksolni. Mostanság még a bikini szépségverseny sem vidít fel! Léci! Jó leszek!
- Nem most nem bízom a véletlenre!
Sora kaján vigyorral a képén megragadta Fantomot betuszkolta az egyik fiókba és rázárta.
- Azt hiszed hogy ez a fiók nekem gondot jelent? Egy két perc és kiszabadulok.
Hallatszott a vékony hang a fiókból. Sora ezekre a szavakra kivett egy másik fiókból vastag celluxot, láncot és egy lakatot. Az egész celluxot rátekerte a fiókra majd fogta a láncot és azt is rárakta. A lakatot lezárta és a kulcsot elmélyeztette a zsebében.
- Na, jó. Lehet, hogy ez már egy kicsit gondot jelent.
Motyogta maga elé Fantom a fiókban kuksolva.
- Innen szabadulj, ki ha tudsz!
Mondta győzedelmesen Sora majd gyorsan beledobálta a ruhákat a bőröndjébe és lefeküdt aludni.
- Sora! Sora! Most már engedj ki jó? Vége a viccnek mindenki jót nevetett. Hahaha! Tényleg. Engedj ki. Soraaaaaa…