A következő nap reggelén Sora és Leon már a színpad kapujában várták a taxit. Sora a kapu egyik felénél állt Leon pedig az 5 méterrel arrébb álló másik felénél. Komor volt és mérges. Nem igazán örült a Magyarországi látogatásnak. Sora egy olyan fél órája búcsúzott el a színpad összes tagjától. Leon egy két perce érkezett és azóta nem szólt Sorához. Csak állt és töprengett a szörnyű jövőn! Sora elég kínosan érezte magát és tudta hogy Leon nem szívesen utazik vele. Ekkor a taxi megérkezett. A sofőr bedobálta a bőröndöket a csomagtartóba és beült a kocsiba. Leon a kocsi egyik felében ült Sora pedig a másik felében. Leon rákönyökölt a kocsiajtóra és kitámasztotta a fejét. Így bámult kifelé az ablakon, mint aki temetésre megy. Sora kényelmetlenül érezte magát. Igazából nem is tudta hogy mit hitt. Talán azt hogy majd Leon elbeszélget vele és majd együtt nevetgélnek a történtekről? Persze! Leon pont ez a típus! Az autóban 5-10 percig csönd volt, amíg el nem értek egy olyan útszakaszhoz ahol nagyon hepehupás az út. Leon és Sora a hátsó ülésen össze vissza esett és amire kiértek az útról Leon azt vette észre hogy Sora az ölében ül. Furcsán nézett rá mintha mondani akart volna valamit de aztán csak zavartan mosolygott és leszállt Leonról. Leon tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy sora letántorodik róla. A lány miután sikerült visszaülnie a helyére megszólalt.
- Bocsi!
Leon úgy tett mintha nem is történt volna semmi és ugyanúgy bámult ki az ablakon. Sora látta hogy nincs sok esélye arra hogy Leon valaha is hozzászólna ezek után. Ezután már csak ültek egymás mellett és egy szót sem szóltak egymáshoz. Egy idő után megérkeztek a repülőtérre és kiszálltak a taxiból. A csomagokat bevitték és pár perccel később már a repülőn ültek. Leon ugyanabban a testtartásban bámult kifelé a repülőgép ablakán, mint a taxiban. Még nem indultak el. Volt még egy olyan jó 10 perc. Sora megpróbálkozott beszélgetni, de látta, hogy semmi értelme mivel Leon előveszi a könyvét és újra belemerül az olvasásba. Ekkor egy kedves hölgy jelent meg és megkínálta Sorát egy kis innivalóval. Ezt Sora nem vette észre és felemelte a kezét s ezt mondta
- Mi bajod van velem! Nem értem egész úton olyan hallgatag vagy! Én ezt nem bírom.
Ám ekkor nagy baj történt. Sora a szétnyitódó karjaival fellökte a poharat amiben az üdítő volt és a pohár csak repült és repült és a lehető legrosszabb helyen landolt. Leon fején. A hölgy a szája elé tette a kezét és kirohant egy törölközőért mivel látta hogy Leon éppen készülődik felrobbanni. Sora irtózatosan félt és ugyanabban a testtartásban ült ahogyan fellökte a poharat. Ám Leon nem ordítozott és nem fojtogatott senkit. Nem ahhoz túl előkelő inkább magába folytatta a dühét. Felállt és kisétált a WC-be. Sora nagyon szégyellte magát és meg se moccant. Csak ült és gondolkozott. Egy jó 10 perc múlva Leon visszajött a helyére leült a székre. Sora meglepődve látta hogy a fiú felyén még csak nyoma sincs az üdítőnek. Vajon megmosta a haját? Gondolkodott Sora. De igazából nem is ez aggasztotta hanem az hogy Leon teljesen nyugodt volt. Semmi jelét nem mutatta annak hogy haragudna. De annak sem hogy megbocsátott volna. elővette a könyvét és tovább olvasott. Sora most még kényelmetlenebbül érezte magát. Megpróbált bocsánat teljes pillantásokat vetni Leon felé de ő észre sem vette. Így hát hagyta had olvasson és inkább rendelt valami ennivalót. Meg akarta kérdezni Leont is hogy akar e valamit enni de aztán úgy döntött hogy inkább nem. Félve a szigorú és dühös tekintetekkel mely azt sugározza, hogy: Hagyjál, békén most már tényleg nem akarok hozzád szólni! Így hát jóízűen megette azt amit rendelt talán még sokat is visszaadta a tálcát és elégedetten hátradőlt. Pihenni akart egy kicsit és becsukta a szemit. Ám amikor már éppen elaludt volna érzett egy nagy Puffot! Méghozzá a vállán. Kinyitotta a szemit és lenézett a vállára. Igazán kínos ezt elmondani, de a vállán éppen Leon aludta az igazak álmát és még csak fel sem riadt az esésre. Csak aludt és aludt és Sora egyre csak pirult és pirult.
- De így legalább nem megyek az agyára!
Gondolkodott Sora. Félt attól, hogy mi lesz, amikor Leon felkel, de inkább nem is gondolt bele csak hagyta had aludjon a vállán. Egy jó óráig még ment is amíg meg nem szólalt egy hang a repülőgépen.
- Kérjük minden utasunkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket mivel 10 perc múlva leszállunk. Köszönöm!
Sorának mit volt mit tenni muszáj volt felébresztenie az alvó Leont. Így hát elkezdte ébresztgetni.
_ Leon fel kéne kelned… Le fog szállni a repülő! Leon!
Leon kedvetlenül rángatta a fejét.
- Mond még egyszer.
Mondta álmosan még mindig csukott szemmel. Sora kezdett mérges lenni így hát úgy gondolta kicsi kitol Leonnal.
- Van egy rossz és egy jó hírem. Mivel kezdjem?
Viccelődött Sora.
- Kezd a jóval.
Beszélt Leon de olyan volt mintha nem is lett volna ébren.
- Mindjárt leszállunk! Egy jó tíz perc.
- Igen és mi a rossz hír?
- A vállamon alszol Leon!
Leon erre a mondatra felkapta a fejét és észrevéve kínos helyzetét megpróbált nem úgy nézni Sorára mintha nem lenne annyira ciki helyzetben.
- Szóval 10 perc ha?
Terelte gyorsan el a szót zavarodottan.
- Igen tíz perc úgyhogy készülj fel!
Mondta haláli nyugodtsággal Sora aki alig bírta visszatartani a kuncogást. Leon megigazította az ingjét és próbált úgy tenni mintha nem is érdekelné ez az egész. De sajnos nem volt annyira jó színész mivel Sora látta rajta a szorongást.
- Kérjük újra kedves utasainkat, hogy csatolják be az öveiket! 1-2 perc és a repülő leszáll!
Sora arca kezdett elzöldülni és ez Leonnak nem igazán tetszett.
- Héj! Sora jól vagy?
 Kérdezte kedvetlenül kibámulva az ablakon.
- Igen persze csak hát nem nagyon bírom a repülőt tud…
Sajnos a mondat végét már nem tudta befejezni mivel éppen Leon ölébe rókázta a reggelijét. Leon arca fennakadt és nem nézett le csak bámult bele a levegőbe, mint egy idióta. Szegény Sora pedig csak hányt és éppen a legrosszabb helyre. Ezután egy kedves kisasszony lekísérte Sorát a repülőről, amíg Leon valamit kezdett magával. Sajnos ezt már nem tudta annyira eltüntetni, mint az üdítőt. Az biztos hogy Sora nem éppen jó benyomást keltett Leonban a repülőn.